Az előzményt, és többek között azt, hogy hol, honnan, kivel, mit, mennyit filmezik a marosvásárhelyi kommunikációs, ide kattintva lehet megtekinteni.

2. Régi klasszikusok vs. újabb alkotások

A mai filmkészítők legtöbbjében átfogalmazódott a művének a célja. Az értékteremtés, a maradandót alkotás már nem elsődleges szempont, sokkal inkább számítanak a bevételek, az agyatlan ugrándozás, a több ezer golyó kilövése percenként, a robbantgatás. Mindegy, ha értelmetlen a történet, vagy felszínesek a karakterek a lényeg, hogy szereti a nép, és sok pénzt hoz a kasszára. Természetesen ez a fogyasztói átalakulás miatt is van, mert a mai mozi-néző igényei is átalakultak, nem vágynak elgondolkodtató történetre, lehengerlő színészi játékra, a lényeg, hogy kikapcsolt aggyal végigüljék azt a másfél órát, amivel kecsegtetik őket. Az ilyen alkotásokat szoktam nevezni popcorn-moziknak, vagy csak egyszerűen tucatfilmeknek. Nagyon reméltem, hogy azért beszélhetek kivételekről, és nem mindenki dől be a hatásvadász jeleneteknek, és az ötletes kampányoknak, amikkel eladják ezeket a produkciókat. A kérdőív válaszaiból kiderül, hogy akad ilyen kivétel, és nem is kevés. A 2. ábrából egyértelműen látszik, hogy míg azok, akik az újabb alkotásokat szeretik, többen vannak, mint azok, akik csak a klasszikusokat, mégis azoknak a száma a legnagyobb, akik mindkét típust szívesen megnézik. Ez az eredmény a hallgatók széles látókörűségét jelöli, mely szerint nem vetik meg az újat, de szeretik a régit is, és ez mindig jobb annál, minthogy egyáltalán nem rónák le tiszteletüket a nagy mesterek, a filmtörténeti mérföldkövek előtt. 

2. ábra

3. Eredeti vagy remake?

            Sokszor voltam már fültanúja annak, hogy valaki egy remake-et az egekig magasztalt, míg a forrását, az eredetijét teljesen lehúzta a sárga földig, mondván, hogy technikailag sokkal elmaradottabb frissebb társánál, és ezért nem veheti fel a versenyt a lenyűgöző látvánnyal vagy a számítógépes grafikával. Azonban, akik ezt mondják, nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy mikor készült az eredeti változat (általában azok a filmek, melyekből remake-et csinálnak mai szemmel nézve nagyon régi filmek, 50, 60 de még 70 évesek is lehetnek), és nem próbálják beleültetni magukat az akkori kor mozi-ülőkéjébe, mert ha ezt megtennék, akkor beláthatnák, hogy azok a filmek az adott korban (lásd pl.: az eredeti King Kong) voltak a mérvadóak, és mindegyikük egy-egy mérföldkő a filmtörténetben, ugyanakkor máig aktuálisak és élvezhető darabok, technikai elmaradottság ide vagy oda. Az akkori rendezők kezében nem volt meg a mai modern technológia, nem tudtak egy számítógéppel egész városokat készíteni és lerombolni, ezért azzal kellett boldoguljanak, amilyük volt, és ezt a hiányt azzal pótolták, ami a mai legtöbb filmből (ugyanúgy a remake-ből) hiányzik: szórakoztató és elgondolkodtató forgatókönyvvel, remek színészekkel és kiváló rendezéssel.

            Kutatásom ezen részének eredménye meglepő volt számomra, és kellemes csalódásomat az váltotta ki, hogy a vártnál jobb eredmények születtek. Arra számítottam, hogy a csoport egyharmada legalább a remake-ek mellett fog dönteni, ehelyett csupán 10%- uk mondta azt, hogy a remake jobb, mint az eredeti változat és 55%- uk állítja azt, hogy az eredeti jobb. Amint azt a bevezetőben leírtam, számomra ez világosan kifejezi a kulturáltsági mutató állását, a hallgatók körében, e kérdés kapcsán.

4. Film vagy sorozat?

            Napjainkban egy sorozat költségvetése majdnem annyi vagy épp jóval meghaladja egy egészestés mozi költségvetését. Az Amerikában igen elterjedt 20 vagy 40 perces epizódok hozzánk is elértek, és megállíthatatlanul ívelnek felfele, a kereskedelmi televíziók újabb és újabb sorozatoknak vásárolják meg a vetítési jogait, így csalogatva a nézőket esténként csatornájuk elé. Azonban nem csak a televízión keresztül lehet eljutni a nyugaton vetített sorozatokhoz, sőt kijelenthetem, hogy a román televízión a napjainkban futó sorozatok igen kis hányadát láthatjuk csak. Mégis sokan vannak, akik nap, mint nap tudják követni az itthon le nem adott részeket és válogathatnak a friss tartalmakban, ez a forrás pedig újból csak az internet. Megszámlálhatatlan honlap van, ahonnan ingyen hozzáférhet az ember, a másnap már feltöltött részekhez, és az angol tudással nem rendelkezőknek sem kell elkeseredni, mert ugyancsak számtalan weboldal (pl.: www.hosszupuskasub.com) azért létezik, hogy a megjelent epizódok magyar feliratait tartalmazza, és letölthetővé tegye.

            Ilyen formán felmerül a kérdés, hogy a másodéves kommunikációs hallgató néz-e sorozatokat, és ha igen, akkor hányat és milyen műfajban. A megkérdezett hallgatók 65%- a válaszolta azt, hogy néz sorozatot, és ezeknek a 77%- a az „egy és négy közötti“ alternatívát választotta, arra a kérdésre, hogy hetente hány sorozatot követ, a maradék 27% öt és nyolc közötti intervallumban mozog.

            A műfajokat tekintve a sorozatoknál nem volt olyan kiemelkedő eredmény, mint a filmeknél. A hallgatók egyenlő arányban (20%) kedvelték a komédiát, szituációs komédiát, a drámát, a thrillert, a krimit és a sci-fi-t[1], és egyetlen hallgató sem néz háborús-, horror- vagy western- sorozatot.

            Az alcímben szereplő kérdésre sem érkezett meglepő eredmény, a 3. ábrában szereplő diagramból kitűnik, hogy legtöbben azon a véleményen vannak, hogy mindkét típus jó (úgy a film, mint a sorozat), és nem szereti jobban egyiket a másiknál, míg azt a lehetőséget, hogy „egyik sem jó“, senki sem választotta.

3. ábra

5. Következtetés

            Mindent összegezve, elmondhatom, hogy a másodéves kommunikációs hallgatók filmfogyasztási kultúrájának mértéke és minősége pozitív irányba mutat. Meglepően sokan vannak, akik előnyben részesítik az igazi művészi alkotásokat, és a legtöbben előrébbre tartják az eredeti alkotásokat. Kulturális fogyasztásukat elősegítik az internetes szaktudásuk, internetes műveltségük igénybevételével, a legtöbb számukra értékes dolgot eme forrásból gyűjtik be, ami ugyancsak előrehaladást jelent a modern társadalomba való beinkadrálódás útján. A film egy művészeti végtermék, egy alkotás, melyet véleményem szerint az évfolyamán megfelelőképpen kezel, megbecsül és szeret.