Kérdőívemben e kérdésekre is kerestem a választ, mivel úgy gondolom, hogy egy kommunikációs diák nyitott szemmel kell járjon a világban, látókörét szélesítenie kell, ott ahol lehet, és az ilyen médiatermékek, ezeknek népszerűsítése, és az emberekre gyakorolt hatása sem kerülheti el a figyelmét, miközben filmkultúráját, filmművészeti ismereteit sem hanyagolhatja el, elvégre többféle módon, hacsak közvetetten is, de kapcsolódik saját szakmájához, hivatásához.

Célom megismerni a kommunikációs egyetemisták vélekedését a filmipar mai, illetve eddigi termékeiről, szem előtt tartva szokásaikat, magatartásukat. Tisztában vagyok azzal, hogy kutatásom nem tud reprezentatív adatokkal szolgálni a mai egyetemistákra nézve, ezért ez nem is lehet célkitűzésem, azonban ha ezt a nagy csoportot redukáljuk egy kisebbre (jelen esetben a másodéves kommunikáció szakos hallgatókra), akkor úgy gondolom, eme kisebb csoport fogyasztói magatartását teljes mértékben meg tudom figyelni, ki tudom elemezni.

A következőkben fel szeretném vázolni dolgozatom néhány alappillérét, pár sorban ismertetni gondolatmenetem főbb megállóit, melyeket alant részletesen is nagyító alá helyezek, felvázolva kérdőívem eredményeit is:

·         Egyik legmeghatározóbb fejezetként arra tértem ki, hogy mennyi időt töltenek filmnézéssel, és milyen műfajokat preferálnak jobban évfolyamtársaim? Ez a fejezet mutat rá igazán arra, hogy miként, milyen formában, kivel és hol néz végig egy filmet.

·         Klasszikus örökzöldek vs. mai tucatfilmek: dolgozatomban ezt a két kategóriát elhatároltam egymástól, mivel úgy gondolom, hogy egy fogyasztói filmművészetileg magas kulturáltsági szintjét meghatározó kérdés, hogy hogyan áll ehhez a problémához, mit gondol a mai film-felhozatalról, és mennyire ismeri, illetve mennyire ismeri el a régi klasszikusokat.

·         Eredeti vagy remake[1]?: egy másik számomra kihagyhatatlan probléma, az eredeti illetve ezek remake-jének, újrafeldolgozásának, a kérdése, mely véleményem szerint ugyancsak kulturáltsági-mutató a filmkultúrában és szerepet játszik filmfogyasztás szempontjából is.

·         Film vagy sorozat?: ebben a részben, a manapság nagyon elterjedt tv-sorozatokat állítom a filmekkel szembe, és azt vizsgáltam, hogy melyik típust részesítik előnyben évfolyamtársaim.

Az elvárásaim, egyetemistákról lévén szó, nem alacsonyak, átlagnál mindenképp magasabb eredményekre számítok úgy filmnézés, mint kulturális „műveltség” szempontjából.

Összehasonlítási alapként és egyben szakirodalomként Bauer Béla A fiatalok művelődési szokásai című tanulmánya, illetve a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) Digitális átállás monitoring összefoglaló kutatási jelentése szolgált.

1. Mennyit, mit, kivel, honnan, hol?

            A filmnézés időtöltés, és ezt mindenki másképp, mással, másféleképpen tölti el, még ha a legtöbben ugyanúgy is. Arra a kérdésre, hogy hetente hány filmet nézel végig? a csoport 74%- a választotta az „egy és három közötti” lehetőséget, de akadt olyan válaszoló is, aki hetente hatnál több filmet is végignéz, ami naponta egy filmként is értelmezhető, és volt olyan is, aki egyáltalán nem néz filmet. A műfaji besorolásnál, ahogy az 1. ábrából is kitűnik, a vígjáték műfaj örvendett a legnagyobb népszerűségnek, míg a legkevesebbet a horrort jelölték meg.

1. ábra

            Másik fontos dolog, amit meg kell vizsgálni egy film fogyasztását illetően, az a kivel? Különösen érdekesen alakult a kérdőív kitöltése ezen kérdésnél, mivel arra számítottam, hogy legtöbben egyedül, esetleg barátokkal néznek filmet, az évfolyam 64%- a mégis a „barátommal\barátnőmmel“ lehetőség mellett döntött, és második helyre került (21%- al) az egyedül-nézés.

            Volt azért, ami papírforma szerint alakult, arra a kérdésre, melynél arra kérdeztem rá, hogy honnan jutnak hozzá a filmekhez a hallgatok, 95%- uk jelölte azt meg, hogy letöltik, több mint a fele kapja meg barátjától, ismerősétől adathordozón, és mindössze 3-an jelölték meg azt, hogy meg is vásárolják az adott művet. Ezt az eredményt összehasonlítva az NHH kutatási jelentésével, szakadék méretű eltéréseket figyelhetünk meg, bár ebben közrejátszik az is, hogy az NHH felnőtt lakosságot kérdezett meg, én meg csak egyetemistákról beszélek, akik már majdhogynem bele születtek az internetes társadalomba. Az eltérés mégis érdekes és jelentős. Az NHH által megkérdezett több mint 6000 ember egyharmada vásárolja meg a filmeket, míg több mint fele kapja meg ismerősöktől, barátoktól. Ezen számok még magasnak mondhatóak, a letöltést favorizálók mellett. Az emberek csupán egyötöde tölti le a filmeket, ami ijesztően kis arány a saját eredményeim mellett (NHH, 2009).

            A hol? problémája sem hozta a várt eredményt. Feltételeztem, hogy egyetemistaként többen lesznek úgy, hogy kimozdulva néznek – közösen – filmet, ehelyett a csoport 95%- a otthon bonyolítja le a filmnézést, és csak 5% volt, aki máshol, és egyetlen válaszadó sem jelölte meg a mozit. Bauer  tanulmányában fellelhető egy 2004- es kutatás eredménye, ahol a 20-24 év közötti fiatalok 37%-a havonta, vagy gyakrabban látogatták a mozit, és 27%- uk a videó- és dvd-kölcsönzőket (Bauer, 2006). Természetesen ez újból betudható az internet 6 évvel ezelőtti állásának, és rohamos fejlődésének, és újból csak arra a következtetésre jutottam, hogy a mostani fiatal generáció sokkal jobban és átfogóbban ki tudja használni és ki is használja az internet nyújtotta lehetőséget, kulturális fogyasztásuk kielégítése végett. Ezt a feltevést mintegy alátámasztásaként bizonyítja az az eredmény, amelyet azon kérdés kapcsán nyertem, melyben a hallgatókat az eszközökről kérdeztem, amiken a filmeket nézik. A teljes csoport egyöntetűen a számítógép mellett tette le a voksát, azt jelölve, hogy legtöbbet PC-n néznek filmet, nem szavazva sem a televízióra, sem egyéb lejátszókra.

(folyt. köv.)