Filmajánló sorozatunkban olyan írásokat, ajánlókat, ismertetőket közlünk filmekről melyek szerintünk kitünnek a sok közül, és megragadnak, néha olyannyira, hogy nehezen szabadulunk fondorlatos varázsuk alól. Így hát könnyítsük a kedves olvasóink dolgát, megspórolva nekik azt a gyötrelmes időt, míg válogat napjaink egyre alacsonyabb színvonalú (tisztelet a kivételnek) alkotásai közt. 

Egyik blogon olvastam a minap, hogy Emmerich már régóta el akarja pusztítani a világot. Szerintem ez másképp van, Emmerich célja pont a világ és az emberiség megmentése. Az, hogy közben átrendezi a kontinenseket és eltörli a Föld színéről a mai ismert civilizációra utaló jelek 90%-át, az már csak járulékos veszteség. És igen, erről van szó (ha valaki nem látta volna a trailereket), elpusztít, lerombol, összeroppat, eláraszt. Ezek történnek a film háromnegyed részében. Emmerichnek már van egy katasztrófafilmje, ugyebár (Holnapután -The day after tommorow), de a 2012 ezen jóval túltesz. Látványban. Mert, kéremszépen hölgyeim és uraim, olyan látványban van részünk, hogy kiesik a szemünk. Igazából ezt lehet mondani a film egyetlen erősségének, de abban zseniális. Olyan szinten dönt romba városokat és pusztít el milliókat, hogy a öröm nézni, és én nem vagyok az a tömeggyilkos alkat. De ne szaladjunk ennyire előre.

 A történet ott indul, hogy pár kutató 2009-ben egy nagyon erős napkitörés után felfedezi, hogy ez valami katasztrófális következményekkel jár, és a Föld magja hevülésnek indult. Ezután kicsit ugrálgatunk az időben, és 2012-re érve már semmi sincs a rendjén, földmozgások ezerrel meg ilyesmik. A film több szálon mesél, így többek között megismerjük a főhőst (John Cusack) és családját, a fekete elnököt és csapatát, és a fekete meg hindu tudóst, akik felfedezték az eseményeket.  Ezután megtudjuk, hogy a világ vezetői egy tervvel álltak elő, amivel az emberiség egy kis hányada megmenekülhet, de ahhoz, hogy ezen kis emberhalmaz közé bekerülj, jelentős ellenszolgáltatást kell biztosíts, amit csak nagyon kevesek tudnak megtenni. Röviden ennyi. Ehhez jön hozzá az, hogy Cusack és családja nincs rajta a megmenekülők listáján, de megtudja, hogy hová kell menjenek azok, akik hosszú és nyugalmas életre vágynak (Kína), ezért családjával átvág a világon, hogy ő is felkerüljön. 

Igazából azt kell, hogy mondjam, Emmerich csaptának elfogyott a pénze a CGI után, mert a műfajt is rosszul határozták meg. Mert ez nekem katasztrófafilm helyett egy kaland-vígjáték-road movie kombónak hatott, apokaliptikus beütéssel. Egy-egy jelenetnél hangosan röhögés volt, mert bár az írók a storyt elbaltázták, alkottak pár olyan egysorost, hogy visszagondolva rájuk most is csak mosolygok.

A színészekre rátérve nincs mit sokat mondani. Egyetlen ember van, akit fényezni lehet, az pedig Woody Harrelson. Neki csak mellékszerep jutott, bár szívesen néztem volna a film végéig a főhős mellett, ahogy elkínlódnak Kínáig. Cusackra sem lehet mondani, hogy rosszul játszott, csak nem a filmbe való volt. Azok a jelenetek, melyekben ő is szerepelt, komikussá váltak, és ezért neki pluszpont, de a filmnek minuszpont. Az USA elnökének szerepében Danny Glover sem szerepelt rosszul, de ha valaha Amerikának ennyire lelkiismeretes és morálisan korrekt elnöke lesz, megeszem a kalapom.

A hang és kép abszolút rendben volt, mint már fent is írtam, ez a film igazán nagy erőssége. Operatőri munka elégséges, néhol nagyon rángatták a kamerát, de tűrhető. A hosszúság már kritizálható, mivel a 2012 majdnem két és fél órás. Ez egy Amadeusnál oké, de itt már picit sok volt, és el lehetett volna hagyni néhány szálat a rövidítés végett.

Összességében kijelenthetem, hogy bár nem lesz év filmje, és nem is tartozik az alapfilmek táborába, ezt azért látni kell. A Föld pusztulását mindenképp. Agyat ki kell kapcsolni és teljesen figyelmen kívűl hagyni egy-egy baromságot. Ha ezt megtesszük, jól szórakozhatunk.